1785-ben egy alkalommal Mária Antónia királyné „á la jár diniére”-, azaz gyümölcstál-frizurával jelent meg. Fejét articsóka, egy fej káposzta, egy sárgarépa és egy csomócska hónapos retek díszítette. A látvány az egyik udvarhölgyet annyira elragadta, hogy lelkesedéssel kiáltotta: „Fenséges! Csodálatos! Mostantól kezdve kizárólag főzelékkel ékesítem a frizurámat!” És valóban meg is tette.
Mit szóljunk hozzá? A szavak fölöslegesek. Csak mosolyogni lehet rajta. Kétségtelen azonban, hogy ami a divatot illeti, szinte minden lehetséges. Jóllehet a mai nő nem dug hónapos retket a hajába, azonban egyéb eredeti dolgokat tűzdel föl rá: mesterséges rátéteket, loknikat, „pepiket” és műkontyot stb. De végső soron mégiscsak haj az, amellyel frizuráját kiegészíti, fölépíti.
Anélkül, hogy hajánál fogva akarnánk valamit is iderángatni: a haj mindig a nő természetes dísze volt és marad. Ha szép, máris betöltötte feladatát. És mert tudjuk, hogy csak az egészséges haj szép, vigyáznunk kell rá, gondoznunk kell.
A nőnek átlagosan 100 000 hajszála van. A fiatal férfi fejét kereken 80 000 hajszál ékesíti. Ezek csak megközelítő értékek, hiszen sokat számít a hajszál vastagsága is. A finom szőke hajszálból jóval több van a fejen, mint a vastag vörösesszőkéből. Még sok egyéb körülmény határozza meg a hajszálak számát. Naponta mintegy 50-100 hajszálunkat veszítjük el. Helyükbe ugyanennyi nő - vagy legalábbis kellene, hogy nőjön. Ha nem nő, annak megvan az oka, amit kereshetünk a hormonháztartásban, a hajhagymák tápláltságának nem kielégítő voltában, a hajnövekedést akadályozó korpásódásban, fertőző és más betegségekben, és nem utolsó sorban abban is, hogy elhanyagoltuk hajunk ápolását.
Nagyanyáink kipróbált recept birtokában voltak: naponta száz kefehúzás. Mai hölgyeink azonban fürtdíszüket sokkal légiesebben és lazábban viselik, mint elődeik ötven évvel ezelőtt. A gyökérkefével eszközölt száz energikus végigsimítás csak laposra nyomja és merevvé teszi hajunkat. Másképpen kell tehát magunkon segítenünk. Nézzük hát meg a mára érvényes tanácsokat.
Hajmosás
Rendes körülmények között kéthetenként helyes hajat mosni. A zsíros haj szívesen veszi, ha minden héten megmossa gazdája. Valamikor egyszerűen szappannal végezték a hajmosást. Ez nem volt rossz - bizonyos határokon belül. A szappanban levő zsírsavak azonban egyesültek a vízben található mésszel, és finom réteget alkottak, amelytől a haj fénytelenné, tompává vált.
Ma szintetikus mosószereket használunk, amelyek ugyancsak zsírtalanítják a hajat, egyszersmind azonban megőrzik csillogását, és speciális szerek (tojásos, olajos hajmosás stb.) alkalmazásával még különleges hatásokat is elérünk; a hajnak ugyanis tisztának kell lennie, valamennyi zsírt mégis megőrizvén, amely biztosítja a hajlékonyságot. Nem egyéb ez zsírcserénél: a test saját zsírját eltávolítjuk, s helyette testtől idegen zsírral ápoljuk hajunkat.
Hogy a por egy részét eltávolítsuk. hajunkat még a mosás előtt fésüljük és keféljük meg. Utána öblítsük ki langyos vízzel.
Most kezdődik az előmosás. Ha tubusos vagy üveges sampont használ, mindig hígítsa föl vízzel. Ha a tisztító sűrítményeket közvetlenül vinné hajára, zsírtalanító hatásuk túlságosan erős lenne. Tehát közvetlenül sosem szabad hajára vinnie ilyen készítményeket. Most tehát a mosószert egyenletesen oszlassa el a haján, és masszírozza vele fejbőrét.
Ha a haja gyorsan zsírosodik, s ezért igen gyakran kell mosnia, tartózkodjék a masszírozástól, mert ezzel csak még fokozottabb tevékenységre ösztönözné faggyúmirigyeit.
Most következik a második öblítés, majd utána a második mosás. Ez alkalommal lényegesen több hab képződik, minthogy a szenny legnagyobb részét már eltávolította.
A harmadik öblítés aztán eltávolítja a sampon utolsó maradékát is.
Mielőtt a hajrögzítőt felvinné, alaposan fésülje és kefélje meg a haját.
Ha fölcsavarja haját, vegyen megfelelő hajcsavarókat, és ezekkel végezze a berakást. Ügyeljen rá, hogy hajának vége ne törjön meg, és a tartógumi ne üljön túl feszesen. Lehetőség szerint ne csipeszeket használjon a rögzítéshez, hanem hajtűt.
Mindazok a rafinált fogások, amelyeket „ellesett” fodrásznőjétől, és aztán kipróbálta őket, rendkívül egyéniek. Túlságosan messzire vezetne, ha itt részletesen kitérnénk rájuk.
Egészségesebb, ha szárításra fölmelegített dörzstörülközőt használ, és nem elektromos hajszárítót. Ha mégis az utóbbit alkalmazza, állítsa langyosra.
Hogy a szárítás ideje gyorsabban múljék, lapozzunk bele a hajviseletek kultúrtörténetébe.
A babilóniaiak és asszírok igazi mesterei voltak hajuk ápolásának. Az ország hatalmasai rangjuknak megfelelőképpen csavarták be hajukat. És mert csodálatosképpen nők is betölthettek fontos pozíciókat, hivatali ténykedésükben rendkívüli súlyt helyeztek frizurájukra. Hogy pedig ne különbözzenek nagyon a férfiaktól, hivatali jelvényképpen állukra kis szakállt ragasztottak.
Szépségideálként a görög nők divatba hozták az úgynevezett görög kontyot, amely aztán időről időre újból föltűnt a századok során. Becsben tartották a drága hajápolószereket is, és ismertek titokzatos anyagokat a haj színezésére. Az aranyszőke mellett a világos, finom és a kissé tompa fényű vörös számított eszményinek. A férfiak hadizsákmányként szőke kontyokat raboltak össze, hogy aztán - ügyes és lendületes kereskedők lévén - nagy haszonnal adjanak túl rajtuk.
Az, hogy minden germán nő szőke volt, a mesék birodalmába tartozik. Római történetírók részletesen leírták, hogy a germán szépségek miként „szőkítették” hajukat: benedvesítették, aztán kiültek a napra.
A görög nők már ezelőtt 2500 évvel bubifrizurát is viseltek. 1650 körül hozta ismét divatba Ninon de Lenclos, a híres párizsi kurtizán. Csodálatosan szép haját levágatta, és kis kosárkában, rózsák alá rejtve, elküldte szerelmében kételkedő gavallérjának. Ez akkora feltűnést keltett, hogy az üzleti érzékkel jócskán megáldott párizsi fodrászok dicsekvő szövegű táblát akasztottak ki: „Itt hajvágás á la Ninon!” (Tehát a bubifrizurát nem csak 1920-ban „találták” föl!)
És igazítsunk helyre egy másik, széles körben elterjedt tévedést is: nem a kopasz XIII. Lajos találta föl a parókát Uralkodó még sosem tudott divatot teremteni.
A parókát voltaképpen nem is a kopaszság takarására használták, eleinte dekoratív „ruhadarabnak” szánták, a külső megjelenés afféle ékítésének, mint a tollas kalapot vagy a vállszalagot.
A paróka a 17. században csupán új virágkorát érte meg. Már az elő-ázsiai népek is ismerték. Elsősorban a régi egyiptomiak díszítették vele magukat, ők nem csupán piramisokat és szfinxeket építettek, hanem hajtornyokat is. Ezt a fényűzést persze csak igen gazdag emberek, magas rangú személyiségek engedhették meg maguknak. A „közepesen gazdag” nők naponta friss virágot tűztek hajukba vagy ágacskákat, amelyek finomra tört bronzzal vagy színarannyal voltak behintve. Egy régi papirusz így tudósít erről: „Tégy a hajadba lótuszt és bronzot!” A tehetős nők számára már akkor magától értetődő volt, hogy hajukat rendszeresen mossák, illatos esszenciákkal permetezzék be, s aztán míves fürtöcskékbe csavarják.
A 18. század elején vált divatossá a haj púderezése. Ám korántsem holmi „száraz mosás” volt a szerepe - dekoratív patinát kívántak a hajnak kölcsönözni vele. Kezdetben a sötétkéket, a halványlilát és a telt kármin pirosat kedvelték. Később áttértek a fehérre. A frizura púderezése bonyolult tevékenység volt. A hajművész előbb bő köpenyt terített a dámára, aztán fölállt egy székre, úgy fogott neki munkájának. Egy gézzacskóból fújtató segítségével több réteg púdert permetezett „áldozata” frizurájára. A hajon lazán elhelyezkedő púdert aztán szövetből készült puha labdával lenyomkodta, majd a fölösleges púdert egy másik fújtatóval lefúvatta helyéről. Ezzel egyelőre be is fejeződött a figaró tevékenysége. Gyakran azonban - sőt igen gyakran! - a dáma nem volt megelégedve munkájával, ilyenkor újra be kellett bizonyítania művészi képességeit.
Ha közben már megszáradt a haja, hölgyem, lefekhet - föltéve, hogy este mosta a haját. De sose feledkezzék meg előbb a haj-csavarók eltávolításáról. Először is nem tudna miattuk jól aludni, másodszor reggel nem volna túlságosan vonzó a frizurája.
Éjszakára a felcsavart fürtöket tűzze meg, és kössön föléjük hajhálót. - Célszerűbb mindjárt elkészítenie frizuráját, mert a felcsavart haj fekvés közben a test melegétől és a fej nyomásától megtörik, és akkor nehezebb a frizura formáját megadni.
